“A főigazgatónak írt levelében Sárközi Ármin azt írta, hogy egyszerre érdekli a matematika, a történelem, az agykutatás, a programozás és a mesterséges intelligencia, sőt az irodalomtudomány is valamennyire. Ezért is lepte meg még édesanyját is azzal, hogy az olvasójegy birtokában a felsoroltak helyett első kölcsönzésekor Horthy Miklós emlékiratait kérte ki az olvasószolgálattól.”
Az egyik gyanúsított a 9 éves gyermeke felügyeletét rábízta a másik gyanúsítottra abból a célból, hogy Hidasnémeti külterületén vadászatot folytassanak. Ehhez a férfi az általa engedéllyel tartott vadászfegyverét a kisfiú rendelkezésére bocsátotta. Miközben a gyerek felügyeletét a másik gyanúsított látta el, a gyermek lelőtte a 250 ezer forint értékű farkast. Ezt követően az állat tetemét egy kocsiba tették, a négyezer euró értékű jeladóját levágták és a folyóba dobták
ÜGYES! én is a nem büntethető kilencéves gyerekemre kenném a farkasölést!
Voltam szavazatot számolni tegnap, kétféle és két db szomorú esemény volt csak:
1. Gyomronbaszósan fojtogatóan szomorú: amikor reggel 5 óta talpon levés, állást direkt nem csekkolgatás után éjfélkor pofánvert az eredmény.
2. Grecsókrisztiánosan bukolikusan szomorú: amikor Pápicsné Zsuzsa SzSzB tag (aki amúgy retteg, hogy beteg szekszfilmeket fognak mutogatni az oviban a gyerekeknek, ha nem csinálunk valamit) elmondta, hogy kedvenc filmje ÉS könyve IS a Szürke 50 ányalata, azt ő milliószor képes megnézni, majd egy másik beszélgetés során kiderült, hogy a Feri 15 éve nem vitte sehova, mert csak a tyúkok érdeklik, hazaér, eszik, már rohan is a tyúkokhoz, nyaralni, utazni pedig nem lehet, mert a tyúkok hiányoznak a Ferinek. :(
Tudom, már MEGINT torkon ragadom a lényeget, mint Pelikán elvtárs, de hadd mondjam el, hogy a csirkéket tényleg lehet szeretni (bár nyilván a Feri esete már túlzás és nem szabadna elhanyagolnia a feleségét). Lehet, hogy nem ők a legélesebb kések a madarak osztályának (Aves) fiókjában, de attól még szórakoztató a viselkedésük és magunkhoz lehet szelídíteni őket - már amelyiket, mert ez a személyiségüktől is függ (mert bizony, VAN nekik)! Öcsémmel kedves hobbink volt a tyúkok, kakasok, csibék megfigyelése és nyunyorgatása, miután a Mamához költöztünk vidékre (övé volt a komplett állomány). Drukkoltunk a kedvenceinknek a rangsorrend kialakulásában, vártuk, melyik tyúk fog megkotlani és hány csibéje lesz… Napilapot, képregényeket írtunk a szemszögükből, sőt, kiterjesztettük a tyúk-lore-t saját karakterekkel - rajzlapokat népesítettünk be a “skacokkal”, ami nálunk a tyúk szinonimája lett. Szóval vállalva a közröhej kockázatát, adok egy kis merítést a “skacokból”, akikre élénkebben emlékszem: ismerjétek meg Hülyeszeműt, Kavicsot, Nérót és Caligulát, Bont és végül Negrót.
Hülyeszemű: ő egy egyszerű barna tyúk volt, valószínűleg letojt tyúk, azok szoktak ilyen színűek lenni, ahogy emlékszem. Azért imádtuk, mert - a nevét is innen kapta - a bal szemének a pupillája valami rendellenesség miatt folyton mákszemnyi maradt, míg a másik szeme normális volt (szóval mondhatni, hogy Hülyeszemű David Bowie tyúk-inverze) és ezt valamiért nagyon viccesnek találtuk. Hülyeszeműt sokszor nem is volt könnyű kiszúrni (bár nyilván, ez adta a kihívást / poént), főleg, mert a Mamának akkoriban kb. 120 tyúkja volt!! Ő különben asszem, végelgyengülésben pusztult el (mármint Hülyeszemű, nem a Mama).
Kavics: ő egy “szőke” tyúk volt, világosbarna, a nyaktollai végén arany és fekete szegéssel. A nevét onnan kapta, hogy tényleg elég gömbölyded volt, habár már nem tudom, a tollazata dússága vagy a dagisága járult-e inkább ehhez hozzá. Először elég rémülten kapálódzott a szelídítési kísérleteinkre - micsoda meglepetés -, de később rájött, hogy nem akarjuk bántani, csak megsimogatni, aztán elkezdett követni minket. :) Jó, nyilván ebben az is benne volt, hogy adtunk neki nasit, de akkor is - tyúkszelídítés sikerült, Kavics a barátunk! Ő viszonylag jól röpült is, a hátsó udvarból könnyedén átrepült az elsőbe, egyszer például havas időben is, emlékszem. Kavics is végelgyengülésben halt meg - egyszer az egyik fészekben találtam, látszólag aludt, de megböktem és már meg volt merevedve… Mindenesetre boldog és hosszú élete volt, szerintem.
Néró és Caligula: őket érdemes együtt tárgyalni, mert kakasokról van szó (az összes többi is az lesz innen már) és itt elérkeztünk a szelídítés egy másik céljához - a csúnya kakasok agressziójának letöréséhez. Mamától vettük át ezt a jelzőt - naná! -, ami itt nem esztétikai minőséget jelent, hanem támadási hajlamot. A csípős példányoktól féltünk, de a Mama sem szerette őket, ezért gyakrabban kerültek késhegyre. DE, tesóm és én egyszer adtunk egy esélyt két fiatal, egyívású agresszornak - Nérónak és Caligulának, igen, két őrült római császárról neveztük el őket. …jóvanmá’, 10-12 évesen ez csúcs humor! Tehát, rendszeresen megfogtuk és ölbe vettük a delikvenseket, majd figyeltük, változik-e a viselkedésük irányunkba. Nos, 50%-ban bejött, mert Néró megjavult - bár nem követett minket, mint Kavics, de nem is bántott többé. Caligula viszont csúnya kakas maradt… de már nem sokáig.
Bon: úristen, Bon és a máig tartó bűntudat… Ő volt a legaranyosabb kiskakasunk (egyébként sima vörös színű, fekete farktollakkal. Volt egy félénkebb tesója, Color, de már nem tudom, miért így hívtuk, mert semmivel nem volt színesebb Bonnál). Olyannyira sikerült megszelídíteni, hogy jött utánunk, bármikor megfoghattuk egy kis dögönyözésre. Elaludt az ölünkben a szokásos módon is, sőt, hagyta magát a hátára fektetni és kinyújtóztatni, és úgy is elaludt. Asszem, ez hipnotizáló hatású is, legalábbis jégmadárnál hallottam ilyet madárgyűrűzőktől. A nevét is onnan kapta, hogy ő volt “a”jófiú - bár semmilyen újlatin nevet nem tanultunk akkor, ennyit még mi is tudtunk és hát ezzel menőztünk. Szóval Bont felértékelte társainál klasszisokkal barátságosabb jelleme. ÁMDE. A Mamával sajnos nem közöltük, hogy ő a kedvencünk, mert azt hittük, ezzel ráérünk még… A Mama viszont úgy döntött egy napon, most már ideje szanálni a kiskakasokból és neki nem voltak skrupulusai - azt választotta, amelyiket először el tudta kapni. Hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket… De a legrosszabb: a nagy sírás-rívás után ugyanúgy megettük kontraszelektált barátunkat, mint akármelyik másikat. :( Ez így utólag nem volt fair, még akkor sem, ha bennünk… élt… tovább. Oké, ezzel csak még mélyebbre ástam magam. Ne haragudj, Bon. :(
Negró: talán nem polkorrekt név*, de mentségünkre szóljon, akkor még nem fejlődött ki az agyunk (sőt, hát azóta sem, mert ugye túl sokat voltunk vidéken ¯\_(ツ)_/¯). Negrót szimplán azért szerettük, mert ő volt a legfeketébb csirkénk valaha is. Különösen rajongtunk a fekete csibékért és mindig reménykedtünk, hogy a felnőtt tollaik is feketék maradnak (pedig nem is tudtunk a hozzájuk kapcsolódóbabonákról). Nos, Negró sem lett tökéletesen fekete - némi rozsdavörös szegés volt a nyakán -, de close enough. Vele már nem emlékszem, mi lett, de van róla rajz, ráadásul elég élethű! Ha otthon járok és megtalálom, feltöltöm, rohadjak meg.
Aztán azóta felnőttünk és kinőttünk a tyúkkorszakból, de titokban néha reménykedem, hogy majd valamikor oda jutok az életben, hogy lehessen pár szem csirkém. Vagy reménykedni, hátha Anyámat elkapja a nosztalgia és nyugdíjas korában benépesíti a kis tyúkólat, amit a házzal kaptunk (bár ennek kicsi az esélye, kényszeríteni nem akarom, meg most olyan kutyánk van, amire azt mondták, “ha lenne csibéd, már nem lenne”). VAGY, vagy lehetnék akár baromfiszitter, nem tudom, ilyen van-e??? Elmehetnék mondjuk a Feriékhez, hogy végre elvigye szerencsétlen feleségét nyaralni és újraélessze a házasságuk tüzét vagy mi… Feri, maga megbízhat bennem, látja, nálam nagyobb tyúkőrültet csak a tükörben találhat. DAS ENDE.
*mondjuk akkor mit szóljon szegény Hülyeszemű??? Na mindegy.
<3333
én nagyapámnál is volt falun “csúnyakakas”. és amikor új hűtőt vett akkor annak a kb gyermekmagasságú dobozát megkaphattuk, hogy belebújjunk. vágtunk rá lyukat a szemnek meg a karnak és egy mozgó dobozként mentünk keresztül a teljes hátsóudvaron, hogy megközelíthessük a hátsó kaput amin túl ott volt a mennyország: a gyümölcsös a napmelengette kajszival meg a végtelen eperrel. minden ilyen akció iszonyú izginek tűnt azon a nyáron, hála a hülye kakasnak :,))
Fuh de csalódott vagyok félig, pedig en mindenkinek megígértem, hogy jó lesz, hogy greta gerwing az isten, hogy ez olyan lesz amit még nem látott a vilag, erre *meh
Igen, vicces, igen, atom a diszlet, de legkiemelkedőbb mégis a gagyisága. Gerwing a többi filmjében, főleg ha baumbachhal együtt csinálja, csodákat művel, érzelmi palotákba invitál, ahol nem győzök minden szobába benyitni, itt meg MINDENT kimondat a szereplőkkel, minden gagyiságot, olyan kellemetlen, tök úgy éreztem, hogy hülyének néznek. Én tök azt hittem h ez egy fasza feminista szentgrál lesz, de közben egy nagy feltét nélküli pizza volt, menő dobozban. Ryan naon vicces, margot robbie meg szerintem béna volt. Ahh, ez most fáj
Fiúm a legnagyobb hős, hogy még a mozi után is, egy szóval se hajlandó szidni, mert tudta hogy nekem ez a film fontos. Aztan megnyugtattam, hogy szerintem is gagyi
hm en a mindent kimondast ugy erzekeltem, mint amikor regen jatszottunk a barbiekkal es ott is mindent ki kellett mondani
De durva am, hogy az elején a nagy hey barbie hey barbie köszöngetéseknél pont ezen mosolyogtam, aztán ez meg idegesített… de az tök jó, ha valaki ezt végig a helyén tudta kezelni, engem ez felbaszott :(
Meg egy kritikában írták, hogy ennek a filmnek annyi mélysége van, hogy ha 10x megnézzük, akkoris fog vmi új réteget tartogatni, én meg: :DDDDDDD
Ami tetszett h ki volt mondva: az anyuka monológja a nőkről
Am meg az én véleményem szerint az történt, hogy greta be lett korlátozva a filmstúdió által és ettől kikúrt szomorú lettem.
Akkor majd 10 év múlva nézzem meg a rendezői változatot?
Nem akarok eretnek tanokat hirdetni, de elképzelhető az, hogy a Mattel ügyes reklámfogása volt ez az egész film és a hype körülötte?
Fuh de csalódott vagyok félig, pedig en mindenkinek megígértem, hogy jó lesz, hogy greta gerwing az isten, hogy ez olyan lesz amit még nem látott a vilag, erre *meh
Igen, vicces, igen, atom a diszlet, de legkiemelkedőbb mégis a gagyisága. Gerwing a többi filmjében, főleg ha baumbachhal együtt csinálja, csodákat művel, érzelmi palotákba invitál, ahol nem győzök minden szobába benyitni, itt meg MINDENT kimondat a szereplőkkel, minden gagyiságot, olyan kellemetlen, tök úgy éreztem, hogy hülyének néznek. Én tök azt hittem h ez egy fasza feminista szentgrál lesz, de közben egy nagy feltét nélküli pizza volt, menő dobozban. Ryan naon vicces, margot robbie meg szerintem béna volt. Ahh, ez most fáj
Fiúm a legnagyobb hős, hogy még a mozi után is, egy szóval se hajlandó szidni, mert tudta hogy nekem ez a film fontos. Aztan megnyugtattam, hogy szerintem is gagyi
hm en a mindent kimondast ugy erzekeltem, mint amikor regen jatszottunk a barbiekkal es ott is mindent ki kellett mondani
uuuu nem elég elite feminista hanem olyan amit kislányok és alacsonyabb végzettségüek is érthetnek BRUHAHAHAA miközben egy világraszóló kampánnyal beharangozott TÖMEGFILM bruhhahah jaj de kár hogy ezt mindenki értheti és ettől hülyének érzi magát az okosabb barbie…és ezek szerint mégsem érti mindenki :,)
[Images description: a Twitter thread by Alisa Lynn Valdés, M.S., @ AlisaValdesRod1. It goes as follows:
“This quote, from the @ nytimes review of the Oppenheimer film: (quote) “He served as director of a clandestine weapons lab built in a near-desolate stretch of Los Alamos, in New Mexico” (end quote)… It was inhabited by Hispanos. They were given less than 24 hr to leave. Their farms bulldozed. 1.
Many of those families had been on the same land for centuries. The Oppenheimer’s crew literally shot all of their livestock through the head and bulldozed them. People fled on foot with nowhere to go. Land rich, money poor. Their land seized by the government. 2.
All of the Hispano NM men who were displaced by the labs later were hired to work with beryllium by Oppenheimer. The white men got protective gear. The Hispano men did not. 3.
The Hispano men all died of berylliosis. These were US citizens, folks. Their land taken, animals killed, farms bulldozed, forced to work for the people who took everything from them, and killed by those people. 4.
For 20 years I have been trying to sell a film based on the story of Loyda Martinez, a remarkable whistleblower whose family’s land was seized for the labs. Her dad was one of the men who died from beryllium exposure at the labs. She later went to work there too. 5.
She is a computer whiz who rose to the top of her department at Los Alamos. Then she started digging for info on the Hispano men the labs killed, like her father. She filed a class action lawsuit, and won. 6.
The first Hispano governor of NM, Bill Richardson, appointed Loyda to run the state’s human rights commission. She then filed a second class-action against Los Alamos, on behalf of women scientists not paid fairly. 7.
But, no. We want more films about the “complex and troubled” “heroic” white men, who conducted their GENIUS in a “virtually unpopulated” place. These are ALL lies. This is mythology in service to white supremacy and the military industrial complex, masquerading as “nuanced.” 8.
Because of what the labs did to the local Hispano people in northern NM, our communities now have the highest rates of heroin overdose deaths in the nation. The generational trauma and forced poverty is outrageous. We need the real stories of Oppenheimer to be told. End.”
ALT
